70 éve, 1945. augusztus 6-án az amerikai haderő Enola Gay nevű bombázója ledobta az első atombombát, 140 ezer ember halálát okozva és Hirosima városát a földdel egyenlővé téve. Az egyetlen jó állapotban megmaradt épület, a korábbi kereskedelmi központ több ország tiltakozása ellenére 1996-ban felkerült az UNESCO világörökségi listájára, mint az emberiség által alkotott pusztító erő szimbóluma, és egyben a béke iránti remény emlékműve.

A ma japánul Genbaku Dōmunak, azaz atombomba kupolának nevezett, korábbi kereskedelmi épület azért úszta meg ilyen jó állapotban az atomtámadást, mert annak hipocentrumához (a ponthoz, amely felett felrobbant a bomba) annyira közel helyezkedett el, hogy a rengéshullámok, amelyek egy kb. 2 km sugarú körben minden építményt elsöpörtek, rá szinte teljesen függőlegesen érkeztek.  

A város akkori lakosságát 350 ezer főre becsülik. A támadásban 70 ezer ember halt meg, majd a sérülések és a sugárfertőzés miatt további 70 ezer. A hosszú távú hatásokat is hozzáadva még brutálisabb adatokkal lehet számolni. (És még így sem Hirosima vagy Nagaszaki járt a legtöbb halálos áldozattal a Japánt ért bombázások közül, hanem az amerikaiak Imaház Hadművelet fedőnevet viselő bombatámadása Tokió ellen.)

A támadások túlélőit hibakusáknak nevezik japánul. Akadt olyan is, aki túlélte Hirosimát és Nagaszakit is. Becslések szerint 160 ilyen ember lehetett, hivatalosan viszont csak egy férfit, Jamagucsi Cutomút ismerték el „dupla túlélőként”.

Az ismert túlélők közül a hipocentrumhoz legközelebb – 170 méterre tőle –, valaki egy pincében vészelte át a támadást. De a legtöbben nem voltak ilyen szerencsések. A robbanás helyétől számított 1,2 kilométeres sugarú körben 50 százalékos volt az azonnali halálozási arány. Akik a robbanás közvetlen közelében tartózkodtak, úgy égtek el, hogy egyetlen folt maradt csak belőlük a kövön. „Hirosima árnyékai” közül a leghíresebb az a férfi, aki a bombatámadáskor a kereskedelmi épület lépcsőjén várta a reggeli nyitást.

A lépcsőre égett maradványa, ami nem több, mint egy fekete árnyék a kövön, a Genbaku Dōmuval szemben elhelyezkedő Hirosima Béke Emlékmúzeum (Hiroshima Peace Memorial Museum) nyugati szárnyában látható. A keleti szárny Hirosima atomtámadás előtti életét és a háborús éveket mutatja be. A nyugati szárny (a múzeum első, eredeti épülete) pedig az atomtámadás következményeit tárja a látogató elé, azok nyers valóságában: a már említett hirosimai árnyékok mellett élethű viaszbábúkon szemléltetik az atomtámadás túlélőinek sérüléseit, az égési sérüléseket, az emberek csontjáról leolvadó bőrt és húst, a sugárzás hatására deformitásokkal született gyerekek betegségeit. Sokkoló látvány – kár, hogy a világ atomhatalmainak vezető politikusai nem veszik rá magukat egy tanulmányi kirándulásra Hirosimába...

Pedig Akiba Tadatosi, aki 1999 és 2011 között volt a város polgármestere, fáradhatatlanul küldözgette nekik a leveleket, amelyben kérte őket, hogy szereljék le nukleáris arzenáljukat. Ezeknek másolatait szintén el lehet olvasni (japánul és a célország nyelvén is) a múzeumban.   

Hirosima békekonferenciák és atomellenes rendezvények állandó helyszínévé vált az elmúlt évtizedekben. 1964 óta ég a „béke lángja” a városban, melyet akkor oltanak majd csak ki, ha a világ minden atomfegyverrel rendelkező országa leszereli tömegpusztító arzenálját. Ahogy a dolgok a világban most állnak, ezzel még várniuk kell...

Az atomfegyverekkel rendelkező hatalmak valószínűleg popkultúrában sem túl erősek, mert elkerülte a figyelmüket, hogy Godzilla például Hirosima és Nagaszaki nukleáris metaforájaként jött létre. Növények terén szerencsére kicsit jobb a helyzet: a város hivatalos virága nem mutáns, hanem leander. Mégpedig azért, mert ez volt az első növény, amely virágot hozott az atomtámadás után.

Hirosima nagyon gyorsan épült újjá, a háború előtti lakosságszámot már 10 évvel a bombatámadás után, 1955-ben elérte. A város villamosközlekedése 3 nappal a bombatámadás után újraindult. (A villamosok mai napig a közlekedés ikonikus elemei Hirosimában, jelenleg a legtöbb szerelvény náluk üzemel egész Japánban.)

Az atomtámadás áldozatainak emléket állító Emlékpark (Peace Memorial Park) 1950 és 1964 között készült el. A bombát túlélő Genbaku Dōmut eleinte le akarták bontani, majd győzött az az álláspont, hogy meg kell őrizni emlékhelyként. A döntési folyamat nem volt zökkenőmentes. A világörökségi státusz megszavazásával kapcsolatban fenntartásait fejezte ki az USA és Kína is. Az Egyesült Államok álláspontja az volt, hogy ha a helyszínt elfogadják világörökségként, az hozzájárulhat ahhoz, hogy a háborús kontextusból kiragadva tekintsenek a látogatók a II. világháborúban a náci Németország oldalán harcoló Japánra. Kína pedig abban látta a világörökségi státusz veszélyét, hogy eltereli a figyelmet a Japán által lerohant országok szenvedéseiről. (Megközelítőleg húszezer koreai dolgozott például hirosimai munkatáborokban az atomtámadás idején.)

A Hirosima Béke Emlékmű végül 1996-ban került fel az UNESCO világörökségi listájára. Hirosima 8747 kilométerre fekszik légvonalban Budapesttől. 

Szeretsz utazni? Kövess minket a Facebook oldalunkon!