Sziklafalról csüngő házak. Hatalmas viadukt. Modern művészeti múzeum többszáz éves palotában. Gótikus stílusú, de valójában a 20. század elején újjáépített katedrális. A templom, mely Nostradamus szerint mindent túlél. Méreteiben és dizájnjában egy modern reptérre hasonlító pályaudvar. Ez a közép-spanyolországi Cuenca.
Függő ház Cuencában
Az UNESCO világörökségi listáján szereplő apró város, Cuenca Madridtól mindössze egy órára fekszik, mégis alig keresik fel az utazók. Holott a világon kevés helyen látható ennyire érintetlenül egy sziklaszirtre épült város, ahol a házak függőlegesen "folynak le" a sziklákon, függenek a sziklák tetején. A fallal körülvett várost még a mórok építették, nem volt nehéz észrevenniük, hogy a hely természeti adottságai szinte bevehetetlenné teszik a települést. A spanyolok azonban még így is visszafoglalták, és szépen lassan a környék közigazgatási és vallási központjává tették a várost. A gazdagabb polgárok ki is költöztek a fallal körülvett részről, mert ott szinte csak a vallási épületeknek maradt hely. Bár évszázadokig a hegytetőn lévő városrész elhanyagolt volt, ma már csak az tart számot érdeklődésre - az újabb negyedei Cuencának teljesen jellegtelenek. A történelmi negyed leglátványosabb házai a Casas Colgadas, azaz a Függő Házak, melyek 3-4 emeletnyire lógnak lefele a sziklákról, és bár eleinte sima lakóházak voltak, később uralkodói nyaralóként is szolgáltak. Ezek a házak közös jellegzetessége az egyedi faerkély, ahonnan a lakók figyelhették a nyüzsgő Huécar-folyó medrét. A Függő Házakból sajnos már csak néhány maradt meg, de még így is szinte vonza a szemet - főleg éjjel, kivilágítva. Az egyik ilyen épület ma már modern múzeumként szolgál.
Cuenca a hegytetőről nézve
Meglepő módon a modernitás számos helyen megjelenik a városban. Az egyes házakban abszurd kiállítótermeket rendeztek be, egyedi, posztmodern, de a környék házaihoz illeszkedő toldalékokat építettek több házhoz, sőt még a kápolnákat is ellepték a street art művészek alkotásai. De mindez Cuencában annyira jól sikerült, hogy tökéletes példát mutat arra, hogyan lehet a hagyományok megőrzése mellett alternatív, fiatalos, vonzó egy történelmi város. Sőt: a modernitás és Cuenca kapcsolata túlnyúlik a város határain is. Néhány éve nyílt meg a település új pályaudvara, amihez képest Európa számos reptere lepusztultnak és múltidézőnek tűnik. A "préri" közepén található állomáson áll meg a Valencia-Madrid nagysebességű vonat, mely több mint 300 kilométer per órával 50 perc alatt a fővárosba viszi az utazókat. Akikből nincs sok, mert egyrészt maga a pályaudvar is érthetetlenül messze van a várostól, másrészt a jegyárak is inkább repülőjegyárakhoz hasonlítanak, semmint vasúti árakhoz.
Kápolna és street art Cuencában
A függő házak és a modern művészeti múzeumok mellett is számtalan látnivaló van ezen a néhány hektáros területen. Már a városka hangulata is egyedi: két folyó metszette völgy felett magasodó szűk hegygerincre épült a település, így az óvárosi részben csak néhány kacsaringózó utca van. A főtéren mégis Spanyolország legrégebbi gótikus katedrálisa áll, a Basílica de Nuestra Señora de Gracia. Az eredeti templomot 1196-ban építették, de amit ma látunk az már a XX. században újjáépített verzió. Érdekes legenda is fűződik a katedrálishoz: elvileg Nostradamus erről a templomról írt, mint azon épületről, mely a végítélet napján is állni fog. Így aki azon a napon ide menekül, túléli a végső kataklizmát. A templom - ugyancsak a legenda szerint - azért élvez ilyen kivételes státust, mert a középkorban itt őrizték a Szent Grált. A legszebb látvány a városra, a házakra, a katedrális tetejére és a többi templomra a Szent Pál viaduktról nyílik. A híd a XVI. század óta áll a völgy fölött, de szerencsére azóta újjáépítették, így az azon való átkelés csak a tériszonyosok számára a megtestesült sátán, mindenki másnak nagyon ajánlott.
Szent Pál viadukt
A Kasztília-La Mancha régióban található város 1996-ban lett az UNESCO világörökség része, és 1888 kilométerre található Budapesttől.
Értékelése:
