Sintra kultúrtáj (Portugália)
2015. május 28. írta: lehoczkim

Sintra kultúrtáj (Portugália)

A Lisszabontól alig egy órára fekvő Sintra az elvarázsolt kastélyok városa, a 19. századi romantikus építészet egyik legszerencsésebb helyszíne. Szerencsés, mert a korszellem és a környezeti adottságok tökéletes találkozása jöhetett itt létre, mesebeli palotákat, buja kerteket és titokzatos labirintusokat kínálva a korabeli nemességnek és napjaink turistáinak.

sintra_portugal_pala_cio_da_pena-01.jpg

Palació Nacional da Pena ©CEphoto, Uwe Aranas / CC-BY-SA-3.0

Az Ibériai-félsziget szomszédos részeihez - például Andalúziához - hasonlóan, Sintra és környéke is hosszan mór kézen volt. 1147-ben foglalta vissza a területet az első portugál király, I. Alfonz. A mórok hegytetőre épített városa ezt követően több mint 600 évig a portugál királyok nyári rezidenciájaként szolgált. A környék pedig kellemes klímájának és a tenger közelségének köszönhetően a nemesség kedvenc tartózkodási helye lett hosszú évszázadokra. 

A 8-9. században, Ibéria muzulmán uralma alatt épült, majd az 1755-ös földrengésben jelentősen megrongálódott mór vár, a Castelo dos Mouros is a világörökségi épületek közé tartozik, ma is látogatható, de közel sem Sintra legmutatósabb látványossága. Ezért a címért Sintra romantika korában épült palotái versenyezhetnek leginkább.

dsc_0555.jpg

A Palácio Nacional da Pena palotát találóan "portugál Neuschwansteinként" szokták emlegetni. Nyári rezidenciának építette egy szirten található, romos, elhagyott kolostor helyére - a kolostor maradványait is beépítve az új palotába - II. Ferdinánd, a regnáló II. Mária portugál királynő férje. Az építész a gótika jegyeihez nyúlt vissza, melyet - akkor még szokatlannak számító, eklektikus módon - kiegészített mór, egyiptomi és reneszánsz elemekkel. Az elkészült kastélyt a király hatalmas, egzotikus növényekkel beültetett parkkal vette körül. Ezzel Sintra lett a 19. századi romantika építészetének első központja. A következő évtizedekben számos város követte Európa-szerte a historizmus útján. 

A palota építésénél arra is figyeltek, hogy a körülötte elterülő, kétszáz hektáros park minden pontjáról látni lehessen majd. A parkba a világ minden tájáról érkeztek növények; összesen ötszáz növényfajtát, köztük Észak-Amerikából származó fenyőt, Kínából szállított ginkót is betelepítettek. És természetesen a romantika korának felkapott növénye, a páfrány sem maradhatott ki, a királynőnek Feteira da Rainha néven külön páfránykert is épült a parkban. 

Ahol pedig a Parque da Pena véget ér, kezdődnek az erdők. Aki mellőzi a turistabuszokat és taxiközlekedést a városban, az kiadós erdei sétákra készüljön. Az utak, lépcsők tökéletesen kiépítettek, de ettől eltekintve háborítatlan erdőkön keresztül vezet az út a palotához és a mór kastélyhoz a városközpontból. Csak arra érdemes vigyázni, nehogy ráunjon a sok zöld növényre, mire a Quinta da Regaleira titokzatos és buja parkjához ér, mert ha ezt kihagyja, valami egész különleges élményről marad le!

dsc_0492.jpg

A mai Quinta da Regaleira négyhektáros területe 1892-ben került egy António Augusto Carvalho Monteiro nevű üzletemberhez és entológushoz, aki portugál szülők gyermekeként Brazíliában született, örökölt vagyonát kávékereskedelemből tovább gyarapította, majd Portugáliába költözött. A korábban hányattatott sorsú, gyakran gazdát cserélő földterület a kávékereskedő és olasz származású építésze, Luigi Manini kezében egy elvarázsolt kastéllyá és parkká változott.

A román, gótikus, reneszánsz és manuelista stílusjegyek mellett a tervező több épületen és a kert kialakításánál - Monteiro kívánságának és érdeklődésének megfelelően - az alkímiához, a szabadkőművességhez, a rózsakeresztesekhez és a templomosokhoz kötődő motívumokat és szimbólumrendszert alkalmazott. Egy optikai csalódással játszó könyvtárszobát és a fogadószobát leszámítva, az ötemeletes palota belülről, a múzeumi berendezésével nem túl izgalmas látvány, de elvarázsolt kertje mindenért kárpótolja a látogatót!

dsc_0530.jpg

A park alsó részén a növényzet elrendezése nagyon szabályos, a felső részt viszont meghagyták egészen természetes hatásúnak. Az "elvarázsolt kert" érzésről a tavak, a többfelé ágazó, sziklába vájt vagy föld alatt haladó folyosók, a barlangok, a szökőkutak, a csigalépcsők és az olyan építmények gondoskodnak, mint a két "beavatási kút" (Poço Iniciático). Arról, hogy ezeket pontosan mire használták, nem maradtak feljegyzések, de az egészen biztos, hogy sosem lehettek valójában kútként használatban. Egy föld alatti barlangrendszer köti össze őket. Már annak is sokan szimbolikus jelentőseget tulajdonítanak, hogy az egyik kút befejezetlen maradt, de az érdekesebb feltételezések a teljesen kész, kilenc emeletes, kifordított vártoronyra emlékeztető kúthoz kapcsolódnak, például az egyik magyarázat szerint Dante Isteni színjátékának kilences rendszerét jelképezi. 

dsc_0522.jpg

Sintra belvárosa megőrizte középkori szerkezetét: szűk és kanyargós utcácskák, lépcsős sikátorok, árkádok hálózzák be, mégsem kelt nyomasztó érzést. Ez pedig leginkább annak köszönhető, hogy a főtér túloldalát már egy grandiózus, de tölcséres tornyaival játékos kisugárzású épület, a Palácio Nacional de Sintra foglalja el.

A palota a 14. és a 20. század között végig nyári királyi rezidenciaként szolgált, így több építészeti stílus is felfedezhető rajta. Legjellegzetesebb eleme pedig a két fehér, tölcsérszerű tornya. A palota belsejében különleges faragott panelek és rengeteg azulejos, festett kerámiacsempe található. Ezeket a 15-16. században Sevillában gyártották, és a mai napig az egész Ibériai-félsziget legnagyobb gyűjteményének számít a sintrai.

dsc_0418.jpg

A legfőbb látványosságokra minimum egy teljes napot érdemes szánni. De Sintra és környéke további palotákkal, neolitikus korból származó dolmenekkel és a közeli tengerparttal bőven tud programot kínálni több napra is. A város honlapján több gyalogos turistaútvonalat is javasolnak a látogatóknak. A sintrai világörökségi helyszíneknek külön oldala is van, ahol a látogatás minden részlete megtervezhető (angol nyelvtudással).

A Sintra kultúrtáj 1995-ben került fel az UNESCO világörökségi listájára. Budapesttől 2483 km-re fekszik. Repülővel Budapestről Lisszabonba két légitársaság is üzemeltet közvetlen járatokat. Az út Lisszabonból Sintrába vonattal kb. egy óra. (Repjegykeresőt itt, szállásokat Sintrában itt, Lisszabonban pedig itt talál.) Ha helyi süteményre vágyna, látogasson el egy 1756 óta működő cukrászdába, ahol megkóstolhatja a queijada-t, a sintraiak híres sajttortáját.

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagorokseg.blog.hu/api/trackback/id/tr807488130

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.