Saint-Émilion Hegyközség (Franciaország)
2018. május 14. írta: lehoczkim

Saint-Émilion Hegyközség (Franciaország)

A franciaországi Saint-Émilion Hegyközség az első borvidék, ami felkerült az UNESCO világörökség listájára. De nem csak a bor teszi különlegessé ezt a hangulatos középkori várost, hanem 1300 éves történelme is. 
dsc_0928.jpg

Élt a nyolcadik században egy Émilion nevű férfi valahol a mai Nyugat-Franciaország területén, Bretagne-ban. A környék uradalmának a szolgálatában állt, a feladataihoz kapcsolódóan ki-bejárhatott a várkastélyból. Ilyenkor, ha tudott, kilopott a nemesek kamrájából valamennyi kenyeret, amit a szegények között szétosztott. Egyszer rajtakapta a várúr, és megkérdezte, hogy mit visz a köpenye alatt. Az ijedt Émilion azt válaszolta, hogy fát. Amit persze nem hitt el neki a kastély ura, hanem követelte, hogy mutassa meg, mit rejteget. A legenda szerint ekkor a kenyér tényleg tűzifává változott, Émilion pedig a csoda hatására beállt bencés szerzetesnek, elhagyta Bretagne-t, majd remete lett belőle. A település, ahol kőbe vájt barlangjában élete maradékát leélte, ma a nevét viseli, világhíres borokat termel, és a világörökségi listára is felkerült.

dsc_0910.jpg

Saint-Émilion Bordeaux-tól mintegy negyven kilométerre található. Különleges mikroklímája miatt a bordeaux-i borvidéken belül is kiemelt helyet foglal el. Már a római korban is folytattak itt szőlőművelést, készítettek bort. Ma Saint-Émilionban és a környező 5400 hektáron, ahonnan eredetvédett bort lehet palackozni, több mint száz château (borászat/birtok) található.

dsc_0949.jpg

A környék már a 12. században különleges jogállású terület lett, olyan privilégiumokat nyert el az akkori uralkodótól, amelyek lehetővé tették, hogy kizárólag a bortermeléssel foglalkozzanak a helyiek.

A másik fontos kulturális örökségét a névadó szentjének köszönheti a város. Émilion ugyanis nem tudott nyugodt remeteéletet élni a kőbarlangjában sem, már életében rendszeresen keresték fel a környékből a csodatevő híréről hallva. Több száz embert megkeresztelt, több ezren gyóntak nála. Egy egész bencés rend telepedett meg körülötte. Halála után pedig elkezdtek zarándokok érkezni a sírjához.

A 11. századra már komoly infrastruktúra alakult ki a városban és a környékén a zarándokok kiszolgálására. (Amiben annak is fontos szerepe volt, hogy Saint-Émilion a Szent Jakab út francia szakaszán fekszik.) A bencés szerzetesek közben fokozatosan egyre több követ termeltek ki a korábbi remetelakból, és így egy igazi, sziklába vésett katedrálist alakítottak ki, amit gazdagon díszítettek freskókkal és szobrokkal is. dsc_0932.jpg

A sziklatemplom még ma is látogatható, ez Saint-Émilion egyik legfőbb látványossága. Viszont ma már csak a csupasz mészkőfalakat nézhetjük, a már akkor is sok száz éves díszek a francia forradalom áldozatai lettek. Egy mészkőbarlangnál ideálisabb helyet ugyanis nehéz találni a salétrom előállításához. A salétrom pedig történetesen elengedhetetlen kelléke volt a lőporgyártásnak. A falak gazdag díszeit így nemes egyszerűséggel a salétrommal együtt lekaparták a forradalmi hevületben.

A szobrok sem jártak jobban, az egyházellenes hangulat őket sem kímélte. Annyi maradt csak meg belőlük mutatóba a templomban, hogy erős fantáziával legalább megpróbálhassuk elképzelni az eredeti állapotot. Egy-egy apró és halvány folt a freskókból, egy faragott angyalszobor a mennyezeten. Szent Émilion sírja viszont még mindig megvan, továbbra is látogatható zarándokhely.

dsc_0931.jpgA sziklatemplom felett egy 53 méteres harangtorony magasodik, amiben a leglenyűgözőbb az, hogy a 13. században épült. A helyi turisztikai információs irodából elkérhetjük hozzá a kulcsot. A látvány megéri a meredek lépcsőkön egyensúlyozást, a tetejéről ugyanis csodás kilátás nyílik a városra és a környékre. dsc_0915.jpg

A homokkőből épült házak és a régi szerzetesrendek épületei a sárgás színükkel naplementéhez közeledve a leglátványosabbak. A várost körülvevő zöld szőlőültetvények pedig az időtlenség érzetét keltik. Hasonló látvány terült a mindenkori harangozó szeme elé évszázadokon keresztül. Mi pedig most látogatóként egy kicsit időutazóvá válhatunk a toronyból, ha bevállaljuk a lépcsőzést érte. Egy másik kilátópont a középkori Chateau du Roy vár maradványa, aminek az egyik tornya még mindig áll.
dsc_0942.jpg

A ferencesek a 14. században kezdtek kolostort építeni a városban. Ennek a maradványai különösen hangulatos hátteret biztosítanak egy uzsonnához vagy kávéhoz. A bejáratnál kávézó üzemel, ott meg tudunk venni mindent. A kerengőben pedig kellemes kis asztalokat találunk. Még beljebb, a kolostor régi konyhakertjében pezsgőbár várja a tehetősebb turistákat. Itt a helyben is különlegességnek számító Crémant de Bordeaux habzóbort kóstolhatjuk meg, ami hagyományos pezsgőgyártási eljárással készül, de nem hívhatjuk champagne-nak, mivel azt a megnevezést csak a Champagne-vidék pezsgői viselhetik.

dsc_0924.jpg

Saint-Émilion, mint minden olyan kisváros, ahová egy-egy napra látogatnak csak ki a turisták, leghangulatosabb este, amikor az utolsó kirándulóbuszok is levonultak már. Ha teheti, töltsön el egy éjszakát a városban, bóklásszon az éjszakai kivilágításnál, mert akkor jobban átélheti az eredeti hangulatot, mint nappal, a turisták tömegeivel együtt sodródva.

dsc_0929.jpg

A Budapesttől 1530 kilométerre fekvő Saint-Émilion Hegyközség 1999-ben került fel az UNESCO világörökségi listájára, és legegyszerűbben Bordeaux-ból vonattal közelíthető meg a város. Bordeaux-ba pedig rendszeres közvetlen Wizzair-járat van Budapestről.

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagorokseg.blog.hu/api/trackback/id/tr7413908844

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása